Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai

Címlap

időpont: 2018. 04. 28.

EGY KIS VISSZATEKINTÉS
A GERECSE 50 KEZDETEIRE

A túra alapítója és főszervezője, Horváth Zoltán meséli el a legemlékezetesebb élményeit a több mint három évtized túráiról:

1981-ben meghívtak az első Kinizsi százas céljába, mint friss megyei természetbarát elnököt. Vadóc Miklós helyettesemmel el is mentünk, és azt tapasztaltuk, hogy az indulók alig fele ért csupán a célba. Miklós meg is jegyezte, hogy ez a Kinizsi egy kegyetlen próbatétel. Erre én úgy válaszoltam, hogy ebből elég lenne a fele is a Gerecsében! Így kezdődött...

A következő évben, 1982-ben el is indult a Gerecse 50, ami az ország második teljesítménytúrájaként az első ötvenes távú volt. Évről-évre fejlődtünk, olykor komoly nehézségekkel megküzdve. Emlékszem, eleinte az is gond volt, hogy az ellenőrzőpontok személyzetét biztosítsuk, mivel akkor még kevés volt a társadalmi munkás. Volt is belőle kavarodás bőven. Hamarosan azonban minden ellenőrzőpontra 2-3 ember jelentkezett, később családok, akik baráti gesztusként, akár egy-egy korsó sörért vagy egy pólóért jöttek és jönnek ma is. Jelenleg 100 (!) önkéntesünk van, akik megsértődnének, ha nem őket hívnánk… Mindenkinek családi ügy lett április harmadik szombatja!  Ez meg is látszik az egész napos pozitív, mosolygós kiállásukon, ahogy fáradhatatlanul képesek pátyolgatni a megfáradt túrázókat.

1993 óta létezik a két rövidebb táv - a 10 és 20 km -, mivel mindig is hirdettük a fokozatosság fontosságát, hiszen nem kell, sőt nem is ajánlott feltétlenül 50 km-rel kezdeni a túrázást! 2014-től már egy 30 kilométeres túra is ezt a célt szolgálja.

A bő harminc év alatt rengeteg baki, mulatságos eset történt, amin ma már csak mosolygunk.

Volt olyan év, amikor

  • a nagy melegben elfogyott a frissítőpontokon a víz, és mi jót akarva üdítőt vitettünk ki, amitől összeragadt a túrázók szája;
  • a futókat az elején engedtük indulni, akik célba érve nem találták a helyükön a pontőröket (nem értek ki időben);
  • engedtünk kerékpárosokat indulni, ami balesethez vezetett: ütközés és csonttörés lett a vége;
  • engedtünk kutyával túrázókat - nem is múlt el az a verseny kutyaharapás nélkül;
  • volt, aki páncélvértezetben tette meg az 50 km-t, volt aki frakkban és cilinderben;
  • egy túrázónak az utolsó állomásnál levált a bakancs talpa, de nem engedte behozatni magát a célba, hanem bebicegett mezítláb;
  • egy apuka hangos, trágár szavakkal kikérte magának, hogy a gyerekének nem adtunk fagylaltot az ellenőrzőponton.

A célba érkezők minden évben más-más színű jelvényt kapnak. Az első jelvények a Dohány utcai Berényi néni Tűzzománc jelvénykészítő műhelyében készültek. 20 év és 20 szín után, szín tekintetében sajnos kifogytunk a lehetőségekből. Így újrakezdtük a színeket, ám a négyzet alak után kör, majd ovális formájú jelvények következtek. Ennek óriási sikere lett! Persze a jelvénykészítés és -kiadás rengeteg bakival is járt. Óriási tévedés volt például, amikor jót akarva a 10. Gerecse 50-re kerámia plakettet csináltattunk. A gyönyörű négyszínű zománcjelvény után ez nagy égés és súlyos tévedés volt. Többen nem is akarták átvenni. Volt, aki simán földhöz vágta. Többen éveken át hozták vissza, próbálkozva, hogy kicseréljék. (Többüknek ez sikerült is.) Volt, amikor pénzszűke miatt csak műanyag kitűzőt adtunk. Ezt a túrázók szintén nehezen fogadták el… Szóval nem egyszerű 36 éven át megtartani egy jelvény vonzó, és értékadó tartalmát…

Büszkék vagyunk az Erdészettel kiépített igen jó kapcsolatra. A Vértesi Erdőgazdaság mindig is segített, támogatott bennünket, sőt az utóbbi években pihenőpadokat, asztalokat, szemetes zsákokat is adtak. Volt olyan év, amikor több száz facsemetét osztottak szét a túrázók között, de tavaly például kis üveg erdei mézzel kedveskedtek a  gyermek túrázóknak… A közös érdekünk, a természet, az erdők
megóvása nem csak partneri kapcsolatban merül ki, hanem az évtizedek során igazi barátokká is váltunk.

 

Az előnevezés állása





Támogatóink