2013.04.18.

Akik harmincegyszer végigmentek: Vadócz Péter

Vadócz Péter az egyik legfiatalabb "harmincegyszeres" teljesítő. Édesapja a verseny egyik szülőatyja volt.

Mikor teljesítetted először a Gerecse 50-et és miért?

A Gerecse 50-et először 11 éves koromban teljesítettem. Ennek oka akkor kézen fekvő volt mivel régi turista család sarja vagyok. Édesapám Vadócz Miklós, a Komárom-Esztergom Megyei Természetbarát Szövetség főtitkára volt, így szinte minden hétvégén kirándulásokon voltunk. Tevékeny életet éltünk a megye akkoriban legtermékenyebb turista szakosztályában a KOMÉP-ban.  Rendszeresen jártunk turista útjelzéseket javítani, festeni, kezünk nyomát viseli az Országos Kéktúra jelzésének festése is a megye területén.  A Gerecse 50 ötlete és útvonalának kiötlése is édesapám nevéhez fűződik, Horváth Zoltán úrral karöltve. Ebből szinte adódott, hogy ezen a teljesítmény túrán én is elindulok. Akkor még egy kisebb zsáknyi elemózsiával felszerelkezve indultam neki, emlékezetem szerint kb. 10 pár virslit vittem a hozzávalókkal… A felnőttek, akikre rá voltam bízva, persze csodálattal adóztak az evési képességeim előtt.

Miért pont a Gerecse?

Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok egy nagy lokálpatrióta, de a Gerecse szerintem az ország egyik legszebb vonulata, arról nem beszélve, hogy nekem ez saját terepem. Sokszor mondtam anno, amikor még Budapesten dolgoztam, hogy én azért szeretek Tatabányán élni, mert itt, ha futni támad kedvem, akkor akár merre indulok öt percen belül az erdőben vagyok. Pompás kis hegyek között futhatok, túrázhatok, de akár Tata lágyabb, festői tájai felé is kanyarodhatok.

Melyik volt a legnehezebb teljesítésed a 31 év alatt?

Sajnos az évszámra már nem emlékszem, de körülbelül 10 éve lehetett. (mert akkor már futva teljesítettem az útvonalat) Ez egy olyan Gerecse 50 volt, amikor már a rajt előtti héten is folyamatosan esett az eső. A talaj teljesen felázott, és mindez néhány Celsius fokkal párosult csupán. A rajtban ennek ellenére elég nagy létszámú jelentkező csoport toporgott. Az úton azután az idő még rosszabbra fordult, az átázott futó ruházatunkat ránk fagyasztotta a nagyon hideg szél. Jellemző az időjárásra, hogy Bánya-hegy tetején az öcsém szája, akivel együtt futottunk sötétlila volt, a hajunkba pedig - nekem akkor még volt - bele fagyott az izzadság. Mivel futottunk végig, így a nagyobb tömeg előtt érkezhettünk az ellenőrző ponthoz. A pontőrök az öcsémnek egy pohár forró teát adtak, hogy egy kicsit helyre jöjjön, de ő annyira remegett, hogy kiöntötte és leforrázta a kezét. Ekkor döntött a feladás mellett, míg engem továbbvitt a szívem. A verseny céljában aztán Horváth Zoli bá mondta, hogy ilyen még nem volt, de sajnos Tardosnál olyan nagy számban adták fel az emberek a túrát, hogy a Volánnak különmentesítő buszokat kellett indítani... Remélem, idén ilyen körülmények nem lesznek, de ahogyan a „nagy öregek” mondják „az időjárás csak egy tényező, amit tényként kell elfogadni”. Szerintem a rossz időjárásban is meg lehet találni a szépséget, mert egy ilyen teljesítésre sokszor maradandóbban, büszkébben emlékszik vissza az ember.

Mostanság már futva teljesíted a távot. Hogyan váltál túrázóból futóvá? 

Hogy mióta teljesítem futva a távot, azt nem tudom. Tulajdonképpen már gyerekkoromban is igen sokat futottam. Akkor tájban lehetett, az Olimpiai Ötpróba kereteiben, hetente többször két kilométer futni szervezetten, amiért pecséteket kaptunk, majd pedig egy pólót a legvégén. Később aztán a futás újra kezdésemben szerepet játszott, hogy az állóképességi sportok sokat segítettek a munkahelyi stressz levezetésében.  Így, amióta a jelenlegi munkámat végzem - ez idén lesz 17 éve- komolyabban ráálltam az állóképességi sportokra. Ide tartozik nekem a futás mellett az úszás, és a kerékpározás (terepen is). Persze ezt a hármat összeadva, könnyen a triatlonnál találjuk magunkat. Én is összeadtam őket, majd triatlonban is eljutottam a csúcsot jelentő Iron-Man többszöri teljesítéséig. Tavaly pedig Orfűn, már a dupla Iron-Man távot is sikerült abszolválnom kitartó kis családom asszisztálása mellett.

Hogyan készülsz a megmérettetésre? Végzel valamilyen különleges edzést?

Felkészülésem nincs kihegyezve a Gerecse 50-re, általános felkészülést csinálok csak, ami futásból, úszásból és kerékpározásból áll. Nekem sokat segít, hogy munkahelyemen van két olyan remek kollégám, akik hasonlóan gondolkodnak az életről, sportról, mint én.  Ogonovszky Szilárd és Kreidl Csaba személyében állandó kísérőkkel vagy inkább társakkal veszek részt versenyeken és a felkészülést is együtt csináljuk. Olyan emberekkel könnyebb és hatékonyabb az edzés, akiknek a célkitűzéseik és az életnormájuk is egybe vág az enyémmel. Ez talán az egyik legfontosabb tanács, ami adható. Igaz társakkal, barátokkal mindig minden könnyebb. Emellett úgy gondolom, hogy nekünk, rendőröknek többszörösen is példát kell mutatnunk a társadalomnak. Ebben pedig a sport nemcsak hogy fontos, hanem az egyik legfontosabb eszköz lehet.

Mi az a 3 tanács, amit adnál egy kezdő Gerecsésnek?

Fontossági sorrendet nem tudok felállítani, ezért felsorolásszerűen csak néhány lényeges dolgot említenék: A túrázónak legyen egy kényelmes bakancsa vagy olyan terepcipője, ami be van járatva. Semmi esetre se most legyen ez először a lábunkon!

Aztán a hátizsákunkba mindig tegyünk elegendő élelmet, inni valót – annak ellenére, hogy a remekbe szabott szervezés miatt, több ellenőrző ponton tudunk ételt és inni valót vásárolni..

Továbbá mindig legyen nálunk csere zokni.  A zokni mellett azért még megemlíteném, hogy legyen egy társunk is, akivel együtt megyünk. Nemcsak a távot is könnyebb együtt legyőzni, hanem vidámságot is pakolunk így a szendvicsek mellé…

Mit gondolsz, meddig folytatod? Még 30 év belefér?

Hát, ha abból indulok ki, hogy ismereteim szerint egy 103 éves bácsi most teljesítette sokadszorra a maratoni távot, akkor talán 30 év még nekem is simán belefér. Úgy gondolom, hogy a sport már lételememé vált. No, és hát, ha április, akkor Gerecse 50, ez természetes. Ha csak nem töröm kezem, lábam (természetesen egyszerre mert külön-külön nem akadály) akkor ott leszek, ezt ígérhetem.

Mit érzel, mit jelent számodra egy sikeres Gerecse 50 teljesítés?

Ahogyan egy bölcs ember mondta „az út maga az élmény „és szerintem is ez a lényeg. Ide vág a mottóm is, ami így szól:  nem a teljesítmény a lényeg, hanem a teljesítés!, Tehát a cél, hogy végig kell érni a túrán.  Nekem egy újabb sikeres teljesítés után mindig az édesapám jut eszembe, aki sajnos már nem lehet köztünk. Amikor Horváth Zoli bá kezet fog velem és átadja az újabb teljesítésért járó jelvényt, olyankor a szemébe nézek és látom, hogy neki is az apám jár az eszébe, aki jó barátja volt. Természetes ez az élmény személyhez kötött, de szerintem minden célba érő ugyan azt éli át és érzi. A jóleső fáradságot és sikerélményt, hogy ezt is meg tudtam csinálni…

Mindenkit arra biztatok, hogy jöjjön és túrázzon az ország egyik legrégebbi, legnagyobb létszámot megmozgató, legjobban szervezett teljesítmény túráján és tartozzon az egészségükért tenni akarók táborába. Azoknak, akik úgy érzik, hogy nem elég felkészültek egy 50 kilométeres megmérettetésre, azok részére a szervezők gondoskodnak rövidebb távokról is, így könnyen túrázhat szervezett keretek között az egész család is. 

Ez az interjú rövidített változata a Turista Magazin áprilisi számában olvasható írásnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TÁMOGATÓINK