EGY KIS VISSZATEKINTÉS A GERECSE 50 KEZDETEIRE

A túra alapítója és főszervezője, Horváth Zoltán meséli el a legemlékezetesebb élményeit a több mint három évtized túráiról:

1981-ben meghívtak az első Kinizsi százas céljába, mint friss megyei elnököt. Vadóc Miklós helyettesemmel el is mentünk, és azt tapasztaltuk, hogy az indulók alig fele ért be a célba. Miklós meg is jegyezte, hogy ez kegyetlen próbatétel. Erre én úgy válaszoltam, hogy ebből elég lenne a fele is a Gerecsében! Így kezdődött... A következő évben, 1982-ben el is indult a Gerecse 50, ami az ország második teljesítménytúrája és az első ötvenese volt. Évről évre fejlődtünk. Sok nehézségünk volt. Emlékszem, eleinte gond volt az ellenőrző pontok megoldása, akkor még kevés volt a társadalmi munkás. Volt is belőle kavarodás bőven. Hamarosan azonban minden ellenőrző pontra 2-3 ember jelentkezett, később családok, akik egy-egy üveg sörért, vagy egy pólóért jöttek és jönnek ma is. Jelenleg 100 (!) önkéntesünk van, akik megsértődnének,ha nem őket hívnánk. Mindenkinek családi ügy lett április harmadik szombatja! Ez meg is látszik az egész napos mosolygós kiállásukon, és fáradhatatlanul képesek pátyolgatni a megfáradt turistákat. 1993 óta létezik a két rövidebb táv - a 10 és 20 km-, mivel mindig is hirdettük, hogy kell a fokozatosság, és nem feltétlenül 50 km-el kell kezdeni a túrázást!

A harminc év alatt rengeteg baki, mulatságos eset történt, amin ma már csak mosolygunk.

Volt olyan év, amikor

  • a nagy melegben elfogyott a frissítőpontokon a víz, és mi jót akarva üdítőt vitettünk ki, amitől összeragadt a túrázók szája
  • a futókat az elején engedtük indulni, akik célba érve nem találták a helyükön a pontőröket (nem értek ki időben)
  • engedtünk kerékpárosokat indulni, ami balesethez vezetett: ütközés és csonttörés lett a vége
  • engedtünk kutyával túrázókat. Nem is múlt el az a verseny kutyaharapás nélkül
  • volt, aki páncélvértezetben, tette meg az 50 km-t, volt aki frakkban és cilinderben
  • egy túrázónak az utolsó állomásnál levált a bakancs talpa, de nem engedte behozatni magát a célba
  • egy apuka hangos, trágár szavakkal kikérte magának, hogy a gyerekének nem adtunk fagylaltot az ellenőrző ponton

 

A célba érkezők minden évben más-más színű jelvényt kapnak. Az első jelvények a Dohány utcai Berényi néni Tűzzománc jelvénykészítő műhelyében készültek. 20 év és 20 szín után, szín tekintetében kifogytunk a lehetőségekből. Így újra kezdtük a színeket, de a négyzet alak után kör, majd ovális következett. Ennek óriási sikere lett! Persze a jelvénykészítés és kiadás is rengeteg bakival járt.

  • Óriási tévedés volt, hogy jót akarva a 10. Gerecse 50-re kerámiaplakettet csináltattunk. A gyönyörű négyszínű zománcjelvény után nagy égés és súlyos tévedés volt. Többen nem is akarták átvenni, volt aki simán földhöz vágta. Többen éveken át hozták vissza, próbálkozva, hogy kicseréljék. (Többüknek ez sikerült is.)
  • Volt amikor pénzszűke miatt műanyag kitűzőt adtunk. Ezt a túrázók szintén nehezen fogadták el.

     

Büszkék vagyunk az Erdészettel kiépített jó kapcsolatra, a Vértesi Erdőgazdaság mindig segített, sőt az utóbbi években pihenő padokat, asztalokat, szemetes zsákokat is adtak és szorosan együtt is működünk.

 GYERE ÉS NEVEZZ MOST!
TÁMOGATÓINK